* Louis William Tomlinson szemszöge *
Újabb átlagos nap. Ma is megnyertem a versenyt. A csapattársaim között is Én vagyok a legtehetségesebb és ezért sokat dolgoztam, meg persze az adottságaim is elég jók. Röviden: maga vagyok a tökéletes autóversenyző. Talán egoistának tűnhetek, ami néha igaz is rám, de e téren az nem mondható el, ugyanis mindenki tudja, hogy lassan nem lesz egy ember se, aki majd indulni fog ellenem, vagy komolyabb ellenfelem lehet.
Sosem voltak hatalmas gondjaim az életben, elég gazdag családból származom, a szüleim sem hanyagoltak el, de nem is voltam elkényeztetett kölyök. Hagyták, hogy versenyezzek és nem zavarta Őket, hogy nem leszek ügyvéd, sem orvos. A menedzserem, Conrad sosem hagyott ellustulni. Én voltam az első versenyzője, majd jöttek a többiek a csapatba. Név szerint: William, Dylen és Matt. Egy hetünk volt rendesen összeismerkedni és ezen az egy héten barátok is lettünk. Nem életre szóló barátságot kötöttünk, de ez a 3 év alatt, amit már együtt töltöttünk, megerősödött és azzá vált. Kocsik, hírnév, barátok... Mi az amiről még egy tinisrác álmodik? Csajok. Természetesen ez is az ölembe pottyant. Kacsintok egyet és egy csapat lány kezd visítani, vagy olvadozik. Bárhol össze tudok szedni 5 perc alatt minimum három lányt, ez biztos. Nem tehetek róla, hogy győztesnek születtem!
Az egész csapat egy nagy villában él együtt és ez így tök baró. Van mozitermünk, játéktermünk, a kertben medence és jakuzzi, minden helységben tv - még a fürdőben és a WC-ben is - és van 4 hatalmas gardrób szobánk, ugyanis a szponzorok által mindig megkapjuk a legmenőbb, legújabb, legdrágább cuccokat. Szerintem nem sokan érik el ezt 24 éves korukra. Én csak is egy valamit tartottam szem előtt, amíg oda értem, ahol most vagyok: Mindig nyernem kell, egyetlen egyszer sem veszíthetek!
Mikor végre visszaértünk a versenyről a közös kecóba, ott Conrad várt minket.
- Sziasztok! - köszönt vidáman.
- Helló! - mondtuk egyszerre, majd lecsapódtunk a kanapéra.
- Jók voltatok, de kéne még valaki a csapatba. - mondta a tervét, ami minket elég negatívan érintett.
- Nem kell. - mondtam határozottan.
- Semmi szükség egy nyomorék kezdőre, aki lerontja az eredményeinket! - rázta a fejét Dylen.
- Tudom, hülyeségnek tűnik srácok, de újítanunk kell! Tudjátok, hogy csak is profit engedek a csapatba belépni és higgyétek el, hogy hamar összehaverkodtok majd.
- Meg van már az ember? - kérdezte Will.
- Holnap este a pályán versenyzik a három kiválasztott. - mondta.
- És mi van, ha döntetlen lesz? - kérdezte Matt.
- Ti fogtok választani közöttük. - mondta, mire bólintottunk. - Tehát örülnék, ha a csajozást még ma lerendeznétek és holnap kihagynátok egy napot.
- Oké. - horkantott Matt.
- Akkor jó szórakozást a mai estéhez! - mondta, majd lelépett.
Természetesen összevigyorogtunk, elmentünk készülődni és után rögtön egy club-ba.
* Borka Jane Williams*
Roppant unalmas nap. Természetesen a fél napot átaludtam, a másik felét Apám műhelyében töltöttem és az éjszakám, mint mindig a club-ban telt, ugyanis ott vagyok pincérnő. Nem vittem sokra az életben így 20 évesen, ugye? A napom fénypontja így is amikor Apám műhelyében szerelhetem az autókat és egy kicsit egyedül lehetek. Mert Apa sosincs a műhelyben... valójában már sosem találkozhatok vele...
Anyával és a tesóimmal élek. Van egy húgom és egy bátyám: Alison és Rick. Alison 14 éves, Rick 25. A szomszédunkba költöztek Anya húgáék, a Styles család. Anne, anya tesója, Harry a fia és Gemma, Harry nővére. Elég jó velük a kapcsolatom, bár Gemma általában azzal zaklat, hogy miért nincs barátom. Ez igazán egyszerű: mert egy vesztes típus vagyok. Nem vagyok az a kivételesen eszes lány, sem sportos, de még csak zenész sem. Az autókat szeretem, minden mennyiségben. Szerelni, vezetni, de a kedvencem a versenyzés. Imádom a sebességet és ezt mindenki tudja rólam. Olyan lány vagyok, akinek cseppet sincs tökéletes alakja, ugyanis alacsony és ahelyett, hogy szabad idejében futna, vagy egy edzőteremben égetné a zsírt, inkább koszos autókat bütyköl és leginkább olajos kézzel tömi be a pizzát, amit rendelt és utána valami cukros üdítőt iszik. Mikor már nincs több ideje és félig késében van, otthagyja az autót, felrohan a fürdőjébe, lezuhanyzik, majd felkap valamit, ami elsőként a kezébe akad és rohan a munkahelyére a régi, koszos, horpadt furgonnal. Ez lennék Én. Valaki, akinek sosem jött össze semmi úgy, ahogy akarta, de beletörődött. Kiskorom óta ilyen szerencsétlen, vesztes típus vagyok. Mindig is az apás kislány voltam, természetesen anyukámat is szeretem, nagyon szeretem, de Apa volt a mindenem és mindig vele voltam. Ő tanított mindenre, de már jó pár éve nem láthatom és ez nagyon fáj. Az iskolában különcnek tartottak, mert nem babáztam, hanem autóim voltak, a gimiben szintén kiközösítettek, majd megszereztem ezt a "csodálatos" munkát. Anya utálja az egész autós dolgot, ugyanis szerinte az nem nőies. Ő az egyik legnagyobb cég igazgatónője és emiatt elég jól keres. Azt akarta, hogy mi vegyük át majd a céget, de nem túl büszke rá, hogy a lánya inkább kocsik alatt fekszik és szerel.
Hamarabb fejeztem be a szerelést, ugyanis akartam egy kicsit pihenni munka előtt. Bementem az üres házba, felszaladtam az emeletre és ledőltem az ágyamra. Olyan fél óra pihenés után nyílt az ajtó.
- Jane itthon vagy? - kiabált fel Harry.
Ja igen, utálom a Borka nevet!
- Igen! - kiabáltam.
Hallottam, ahogy felrohan az emeletre, majd benyitott a szobámba.
- Van egy meglepetésem. - mosolygott rám.
- Mi? - kérdeztem.
- Van egy haverom, aki autóversenyző és a csapatukba keresnek plusz egy tagot... - kezdte, mire felugrottam.
- És jelentkezhetek? - kérdeztem döbbenten hatalmas mosollyal.
- Hát azt nem mondtam neki... - húzta el a száját. - Viszont elmegyünk megnézni a versenyt, meg találkozunk velük. - mondta mosolyogva.
- Oké, mikor? - kérdeztem nagy mosollyal.
- Holnap este! - mondta, mire mosolyogva bólintottam és még beszélgettünk egy ideig, majd el kellett kezdenem készülődni.
Talán Harry az, aki leginkább elfogadja, hogy Én autókkal szeretnék foglalkozni és támogat. Na meg persze Apa is ezt tenné, ha tudná. Izgatottan mentem dolgozni, ugyanis nagyon vártam, hogy végre valami olyan helyre menjünk, amit Én is szeretek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése